Műsorszervezés: 06-30-9-351-605

Kovács Kati : 1492 - dalszöveg


Száz tengerár fordul ellenünk,
száz szélvihar küzd velünk.
Nincs élelem,
nő a félelem,
és egyre fogy emberünk.

Tűz-, és szélvihar pusztít mindenütt,
s a jóremény oly kevés.
Bár harcolunk,
mégis lázadunk,
s az életünk szenvedés.

Miért szenvedünk ennyit, Istenem,
miért szenvedünk mindenért?
Hány jóbarát
halt meg álmukért,
kincsekért és semmiért.

Mind elmegyünk majd egy szép napon,
ha a küldetés végetért.
Mind elmegyünk, el sem búcsúzunk,
az életünk csak ennyit ért.

Tűz, pusztító tűz, pusztító láz,
háborgó ég, tengerár,
tengernyi kín, tisztító tűz,
miért, miért és miért? Miért?

Szép új világ, végre itt vagyunk,
szép új világ, álmodunk.
Légy új hazánk, légy otthonunk
hol élhetünk és halhatunk.

Szép álmaink színes tengerén
nincs háború, nincs szélvihar,
csak béke van, ahol boldogan
élhetünk oly sokan.

Szállj, szállj, kék madár, szállj, egyre szállj,
szállj, szállj, szállj, kék madár!
Miért hagynál el? Nem hagyhatsz el!
Nem hagytál el, Uram!

Szép új világ, végre itt vagyunk,
szép új világ, álmodunk.
Légy új hazánk, légy otthonunk
hol élhetünk és halhatunk.

Mind elmegyünk majd egy szép napon,
ha a küldetés végetért.
Mind elmegyünk, el sem búcsúzunk,
az életünk csak ennyit ért.

Ha az ember él az emberért.
A küldetés végetért.